Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csecsemőkori, gyermekkori mozgásfejlődés és problémái

 Csecsemőkori mozgásfejlődés

A csecsemőkori mozgásminták megléte a gyermek mozgásrendszerének, és idegrendszerének az optimális fejlődéséhez elengedhetetlen, és ez fordítva is igaz. A nem fiziológiásan fejlődő mozgásminták elsajátítása, arra utal, hogy a mozgás és/vagy az idegrendszer területén probléma van.

Meghatározó mozgásminták:

  1. Forgás (hasról hátra és vissza) mindkét irányba
  2. Kúszás
  3. Mászás
  4. Felülés
  5. Felállás
  6. Járás

 

 

A felsorolt mozgásminták között újabb, és újabb mozdulatokat sajátítanak el a csecsemők, amik felkészítik a következő mozgásminta elvégzését. A csecsemő mozgásában lehetnek viszont olyan kóros mozdulatok (amit begyakorol), amik miatt a következő mozgásminta rendellenes kivitelezéssel jelenik meg, vagy egyáltalán nem tudja a gyermek elsajátítani a következő mozgásmintát. Ebben az eseten szokott egy vagy több mozgásforma kimaradni (, mint például kúszás, mászás), vagy felcserélődni (, mint például a gyerek hamarabb áll fel, mint mászik).  A csecsemőkori mozgásformák elsajátításának a sorrendje, a mikorisága és a milyensége is kihat a csecsemő fejlődésére, és későbbiekben a gyermek fejlődésére is.

 

 

 

Kisgyermekkori mozgásfejlődés

 

A mozgatórendszer fiziológiás csecsemőkori fejlődése szükséges ahhoz, hogy a kisgyermekkorban megtanult mozgásminták optimálisak legyenek. Ez a fejlődési szakasz 1 éves kortól 3-4 éves korig tart. A gyermekek ilyenkor sajátítják el a futást, az önálló lépcsőn járást, a labdázást, stb. Ebben az életkorban fejlődnek ki, a fiziológiás csont és ízületi tengelyek.

Kisgyermek- és óvodáskorban alakulnak ki a gerinc anatómiai görbületei, és a talp hosszanti és haránt boltozatai. Ha a csont- és izomrendszer nem jó ütemben és irányban fejlődik, az már akár gyermekkorban is fájdalmat, kellemetlenséget okozhat, de felnőtt korra már biztosan jelentkeznek mozgásszervi problémák. Ezért a gyermeknél az „érdekes” tartásokat, mozgásokat meg kell a MEV rendszerrel vizsgálni, hogy milyen eltérés van a hátterében. Ide sorolható, ha a gyermek aszimmetrikusan ül, mozog, vagy gyakori a sarka között ülés, vagy a járásában látni eltérést, hogy például lábujjon jár. 

Gyermekkori mozgásfejlődés

A mozgató apparátusok alapfunkcióit, a gyermek már 4 éves korára magáévá teszi. Ezekből a működésekből új, a civilizációban használt mozgásformákat tanulnak meg a gyermekek. Ezek a mozgások serkentik az idegrendszer működését, és karbantartják a mozgatórendszert. Ide az alábbi mozgásformák sorolhatók: kerékpározás, fára mászás, labdajátékok, úszás, stb. 

Ebben a korosztályban sokszor olyan mozgásszervi problémák, betegségek jelentkeznek, amik visszavezethetők a csecsemőkori mozgásfejlődés zavarára. A csecsemőkorból szerzett funkciózavarokat gyakran, csak a gyermek iskolás korában lesznek láthatóak, (még sokszor a szakemberek számára is,) és ilyenkor tudják az orvosok lediagnosztizálni a mozgásszervi betegséget.

Az iskolás korosztályban a gyermekek magas hányadánál lehet diagnosztizálni gerincferdülést. A törzs izomrendszer gyengesége, aszimmetrikus működése, merev kötött apparátusok vezetnek a csigolyaoszlop anatómiai eltéréseihez. Gyakran előfordul, hogy a gyermek csecsemőkori mozgásfejlődéséből egyes mozgásminták kimaradtak, mint például a kúszás és, vagy a mászás mozgásforma. Ezek hiánya már arra utal, hogy az izomrendszer nem tudott fiziológiásan működni már csecsemőkorban sem. Ezt az izom funkciós zavart a gyermekek nagy része nem tudja önállóan kimozogni, erre szakember segítségére van szüksége a testnek.